A búza (Triticum) a perjefélék (Poaceae) családjába tartozó növénynemzetség, mely a búzafajok és fajták változatos éghajlati igénye és jó alkalmazkodóképessége miatt széles körben elterjedt. Legszélesebb körben felhasznált gabonaféle Magyarországon és a földön egyaránt, sivatagok és a sarkvidékek kivételével szinte mindenütt termesztik. A népélelmezésben elfoglalt szerepével kiemelkedik a többiek közül. Kenyérgabona szerepén túl sokrétű felhasználás jellemzi, hiszen gazdag abraktakarmány, szalmája értékes alomanyag, és különböző részei ipari alapanyagként is felhasználhatóak.

A durumbúza, más néven kemény(szemű) búza (Triticum durum) ma már széles körben termesztett nemesített búzafaj. Ez egy mesterségesen, háziasításokkal és szelekciókkal kifejlesztett faj melynek ősét a Közel-Keleten és Közép-Európában termesztették i. e. 7000 körül. Kalásza olyan mint a tönkebúzáé. A durum latin eredetű szó, jelentése kemény. A búzafajok közül ennek a fajnak a legkeményebbek a szemei. A név arra utal, hogy a magfehérje igen ellenálló, ezért nehezen őrölhető. Ez a tulajdonság igen kedvező búzadara gyártása esetén, és nehezítő tényező más búzafajokhoz képest, lisztté őrléskor. Dacára annak, hogy magas a fehérje tartalma, a durumbúza tésztájában a gluténhálózat gyengébb, mint más fajtáknál. A durumbúza 27%-a kivonható nedves glutén. Ez mintegy 3%-kal magasabb, mint más közönséges búza esetén

Az árpa (Hordeum vulgare) a hideg mérsékelt öv ma is legfontosabb gabonaféléje, az egyik legrégebben háziasított növény, Kr.e. 8000-7000 között kezdték el termeszteni a termékeny félhold területén. Világszerte jelentős takarmány, a sarkkörökig minden éghajlaton termeszthető, a hegyvidéket is beleértve 5000 m magasságig. Az árpa az egyik legelterjedtebb növény a világon. 2021-ben az árpát több mint 100 országban termesztették, és az éves termés mennyisége meghaladta a 145 millió tonnát. Az árpát különböző célokra termesztik, attól függően, hogy milyen típusú árpáról van szó, és milyen piaci igényeknek kell megfelelnie. Az árpát jellemzően kenyerekhez, tésztákhoz, müzlikhez, gabonapelyhekhez, édességekhez, malátakészítésre, takarmányozásra és energiatermelésre termesztik.

A tritikálé a búza és a rozs keresztezésével létrehozott szemes gabonaféle takarmánynövény. Neve a búza (triticum) és a rozs (secale) latin nevének kombinációjából ered.Eredetileg a 19. század vége felé kezdték el Svédországban és Skóciában termeszteni a búzához hasonló minőségű, azonban hidegtűrő növényt.

A repce (Brassica napus) a káposztafélék (Brassicaceae) családjának Brassica nemzetségébe tartozó, értékes ipari növény; a magjából olajat sajtolnak (vagy hagyományos, ma már nem használt népi eredetű eljárással olajat ütnek). A mediterrán vidékről származik, az Indus völgyében már időszámításunk előtt 3000-ben termesztették. Már az ókorban eljutott Kínába és Japánba; mára a mérsékelt éghajlati övben az egész világon termesztik. Méhek nagy kedvence.

A napraforgó (Helianthus annuus) az őszirózsafélék (Asteraceae) családjában a Heliantheae nemzetségcsoport egyik legismertebb faja. Kedvelt haszonnövény, a szántóföldi növények egyike. Olajának kedvező élettani hatásai miatt gyógynövénynek számít. Ez a Magyarországon legfontosabb, a legnagyobb területen termesztett olajnövény. Észak-Amerika nyugati feléről (a pacifikus–észak-amerikai flóraterületről) származik. Az indiánok már 3000 éve termesztették. Európába 1569-ben spanyol hódítók hozták át és eleinte dísznövényként termesztették. Még a 16. században átjutott Ázsiába és Afrikába is.

Hazánkban az elmúlt évi vetésterület több mint 20%-t tette ki a magasolajsavas napraforgó. Évjáratoktól független, stabilan teljesítő HO hibrid, a termény értékesítés során az olajsav prémium is realizálható. A magas olajsavtartalmú napraforgó termelők körében azért népszerű, mert jó a termőképessége és a termés stabilitása, nagyon jó a betegség ellenállósága, szára erős, nem túl magas. Bio termelők is előszeretettel vetik, és felvevő piaca is növekszik ugyanis a HO napraforgó tartalmazza a legmagasabb olajsav arányt ami miatt az Olívaolajhoz hasonló egészségre gyakorolt hatással bír. Az előrejelzések szerint a magas olajsavas napraforgó iránti igény továbbra is nagy lesz, világszerte rendkívüli módon nő a kereslet az élelmiszernövény iránt. Nem véletlen, ugyanis a pálmaolajhoz képest tovább eltartható, magasabb a hőstabilitása.

A szójabab (Glycine max) vagy egyszerűen szója, Kelet-Ázsiában honos, a hüvelyesek családjába tartozó lágyszárú, egynyári haszonnövény. Neve a japán sóju (醤油, しょうゆ) – szójaszósz jelentésű szóból ered. Az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet azonban nem a hüvelyesek, hanem az olajos magvak közé sorolja, mert ez a legfontosabb olajnövény. A világ mezőgazdasági termelőterületének 6%-át vetik be vele, amelyen 2010-ben 265 millió tonna termett. A szójabab körülbelül 18% olajat és 35% fehérjét tartalmaz. A kipréselt olaj 95%-át étolajnak dolgozzák fel. Az olajtalanított szárazanyag 98%-át az állattenyésztés használja fel takarmányozási célra. Lábasjószágok élelmezése mellett a iparszerű haltenyésztés alaptakarmánya is. Csupán a szójabab 2%-a kerül emberi fogyasztásra. A szója szalmáját is hasznosítják: takarmány, takarmányadalék, alom, tüzelőanyag vagy ipari rostanyag lesz belőle.